Képzeld, délelőtt találkoztam Böbével. Nem láttam vagy tizenöt éve. Hogy változott-e? Hát már hogyne. Azelőtt egy buta punci volt, most már egy hülye picsa. Remélem, a következő tizenöt évben megint nem látom. Mesélte, a férje vadászik. Na el tudom képzelni, hogy miféle alak lehet. Biztosan minden lövés előtt morfondírozik, hogy előbb lőjön, és utána szarja össze magát, vagy fordítva. A célpont meg szerencséjére a helyén marad, mert a röhögéstől nem tud szaladni. Hogy milyen embereknek van puskájuk! Ha én lennék a pasas helyében, már régen seggbelőttem volna a Böbécskét, egy párbajhős stílusában, célzás nélkül. Na nyugi bele, biztos eltalálnám, egy ekkora valagat lehetetlen elvéteni.
Ez is a médiában akar dolgozni, mert az állati sikkes, ma mindenki mindent elkövet, hogy menjen a dolog, naponta háromszor is levetkőzik, elől-hátul fotóztatja magát, és bizakodik, hátha valaki őt is észreveszi, nem csak az idomait. Többször felvarratja a melleit, implantátumokat rakat magába mindenhova, olyan feszesre varratja fel arcbőrét, hogy nyitott szemekkel tud csak aludni, ha becsukná, kinyílna a segge. Meg lehet szokni, de azt a hülyeségtömeget, ami kiömlene belőle, azt soha.
Nagyon büszke anyjának angol családi gyökereire, mondotta, bigsitről magyarosított nagyszékletire, és ő az első ember életemben, akin akkor is látszik a neve, ha be sem mutatkozik. Nem tudtam megállni, hogy be ne beszéljem neki, hogy a nevemre íratta a Parlament a Tölgyfa utcai tüdőgondozót, ahol gőzfürdőt és divatházat fogok csinálni. Egyből elhitte a marha, láttam rajta, hogy dühöng, miért nem hozzám jött feleségül. Jó nagyot űbereltem a stüszivadászán, biztosan pokollá lesz minden napja.
Ez is olyan szánalmas alak lehet, mint a Szamos úr, aki azzal henceg, hogy repül Amerókába, mert a nővére Nevjorkban lakik, így a Szamos, mert ő beszél angolul, csak némi matyó dialektussal – szerintem. Fiatalabb korában énekelni is tanult – mesélte – egy híres terroristától, mezzoszoprán hangfekvésben. Erről a szóról Rózsika, a neje jutott eszembe, majdnem sikítottam a röhögéstől, alig tudtam magamat kimagyarázni. Megnyugtattam, hogy a szopránt én is szeretem, ha csinálják. Még győzködtem vagy negyedórát, mire megnyugodva távozott.
Megfogadtam, én is betanulok némi angol szót, és brillírozni fogok mások előtt. Tegnap például a tejesnek elmondtam, hogy a livingrúmomba vettem egy exeszájzbukot, hát egyből lement a tejes hídba. Mégiscsak lehet tanulni valamit a Szamostól. Megértettem, hogy nálunk az intelligencia fokmérője nem az, hogy mit mondunk, hanem hogy miként. Ezért nem mondom azt, hogy bassza meg, inkább azt mondom, hogy fákjú, és még egy szemérmes dáma sem pirul el. Hiába, aki úr, az úr. Nem lehet itt sumákolni. A Kemenes sem fingik állandóan, csak seiszol, és ha megpusztul, akkor kiflatulál.
Rugalmas és alkalmazkodó ez a nyelv, társaságképes, ha nem magyarul beszélünk – magyarokkal. A kurva nem az, hanem kokott, aki buzi az homoszexuális, a segglyuk az ánusz, és így tovább. Mondok egy példát: A nappalimban segg részegen összeszartam magam. Ez rém otromba, de ha úgy mondom: A livingrúmomban delírikus állapotban elkapott a diaré, és bedefekáltam… az már egészen szalonképes, kultúrált, egyszóval más. Sőt. Még van is benne valami kultúráltan frivol.
Hát ezért kell megtanulni kultúráltan csevegni, mert pénisznek fognak nézni, és nem egy ócska pöcsnek.
